Az MBSZ sportigazgatója: Gurisattiné Debreczeni Hajnalka

Október elejétől Gurisattiné Debreczeni Hajnalka személyében sportigazgatója lett a Magyar Búvár Szakszövetségnek. A tisztség létrehozását az indokolta, hogy a búvársportok bekerültek a hazai sport felzárkóztatási programjába. Gurisattiné Debreczeni Hajnalka uszonyosúszásban és tájékozódási búvárúszásban is a világ élmezőnyéhez tartozott, jelenleg is versenyez, emellett Dunaújvárosban gyerekeket edz, és mostantól az MBSZ-hez tartozó szakágak fejlesztésén, az utánpótlásbázis szélesítésén dolgozik majd.

– Az úszásról 1996-ban váltottam át a búvárúszásra, és nem sokkal később junior, majd felnőtt világversenyeken is részt vehettem – mesélt a sportági kötődéséről, múltjáról Gurisattiné Debreczeni Hajnalka. – Voltam világ- és Európa-bajnok, szerepeltem Világjátékokon, majd a tájékozódási búvárúszásban is szereztem érmeket vb-n és Eb-n is. Eközben párhuzamosan edzőként dolgoztam az uszonyos szakágban. Idén februárban pedig a férjemmel, Gurisatti Róberttel csináltunk egy saját egyesületet, a Búvársuli SE-t, ahol gyerekekkel foglalkozunk. Az uszonyos és a tájolós szakágban is vannak versenyzőink.

– Hogyan látja a szövetséghez tartozó szakágak helyzetét?

– Összetett a dolog, hiszen négy-öt szakágban tevékenykedünk. A fő ok és fő cél, amiért szükség volt egy sportigazgatóra, az az, hogy az utánpótlásbázist növeljük, hiszen a nagyobb merítésből jobb eredmények születhetnek. Most is világbajnokaink vannak évről évre, de vigyázni kell, hogy nehogy legyen olyan hullámvölgy, amikor nem lesznek érmes versenyzőink felnőtt szinten. A legkomolyabban elismert szakág az uszonyos, hiszen a Világjátékokon szerepel, de rajtuk kívül ott vannak a tájolósok is. A víz alatti hokisoknak és rögbiseknek csapatsportként nagy a medenceigényük, de mi nem tudunk annyi medencét bérelni, mint például a TAO-támogatott vízilabdások. Ezért mindenhol az a cél, hogy növeljük a fiatalok létszámát, hogy a szakágak is jobban megéljenek, fejlődjenek. A feladatunk, hogy az utánpótláskorú gyerekeket megtaláljuk, elérjük, bevonzzuk és utána megtartsuk. A víz alatti fotózással még bonyolultabb a helyzet, mert ott az is kérdés, hogy ki az, aki annyira beleszeret, hogy sportként űzze.
– Milyen tervei vannak a célok elérésére?
– A minisztériumtól elnyert, a 2017-2024-es időszakra vonatkozó felzárkóztatási program kidolgozása javában folyik, év végére meglesz, és ennek a mentén fogunk előrehaladni. Nagy lehetőség ez a búvársportok számára, hiszen anyagi forrás is társul a céljainkhoz. Ezáltal a meglévő egyesületeket is jobban tudjuk segíteni, és nagyon fontos, hogy új klubokat is bevonjunk. Sokkal több várost kell elérnünk ezzel a sportággal, és meg kell találnunk azokat a nyitott és lelkes helyi embereket, akik a búvársportok egyikét-másikát felvállalják, akarnak és tudnak ebben dolgozni. A diáksportkörökkel, sportiskolákkal kell felvenni a kapcsolatot, elérni azt, amire a szegedi főiskolán volt példa, ahol fakultációként tanították a búvárúszást. Az is feladatunk lesz, főleg, ha új egyesületekben gondolkozunk, hogy a szakemberek képzéseit megoldjuk, illetve a továbbképzésekre is nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni. A gyakorlatban több kisebb programot fogunk indítani. Ezek közé tartozik majd a válogatottak minél színvonalasabb felkészülésének biztosítása is.